A senki földje – amikor a régi már nem, az új még nem
A köztes tér, ahol az önazonos kapcsolódás megszületik
A „senki földje” – amikor a régi már nem, az új még nem
Voltál már ott, ahol a régi már nem vonz, az új még nem érkezett meg, és csak te vagy? Ez az a furcsa, köztes tér, amit sokan úgy élnek meg, mint kudarcot, elakadást vagy ürességet. Pedig valójában ez az egyik legfontosabb szakasz a belső fejlődésben. Ezt hívom én: a senki földjének.
Amikor már nem vonz a régi
- mindig hasonló típusú emberekhez vonzódnak
- ugyanazokba a játszmákba csúsznak bele
- ugyanazokat a sebeket próbálják gyógyítani másokon keresztül
Aztán elkezdenek dolgozni magukon. Figyelni, érezni. És egyszer csak megtörténik valami: a régi már nem vonz. Aki korábban izgalmas volt, most már inkább fárasztó.
Olyan ez, mint egy üres tér
Pedig nem üres. Csak átrendeződik. Ez az a szakasz, amikor:
- a régi már nem működik
- az új még nem állt össze
- a tested és az idegrendszered újrahangolás folyamatában van
Ez nem visszaesés, elromlás vagy kudarc. Ez átmenet.
A senki földje nem kudarc, hanem tiszta tér
- megszülethetnek az egészséges határaid
- tisztulhat, mire van valóban szükséged
- elkezdheted érezni, kihez, mihez, hogyan vonzódsz igazán
Ez az a hely, ahol már nem a hiány, a seb vagy a régi minta választ. Hanem te.
Ha most itt vagy
Nem eltévedtél. Hanem úton vagy. A senki földje nem végállomás. Hanem átjáró. Egy kapu egy olyan élet felé, ahol már nem kompromisszumból, hanem önazonosságból kapcsolódsz.
