A traumatizáló–diszfunkcionális környezetből történő kiszállás után nem a „boldog élet” jön

Feltéve, hogy valóban megtanultad a megtanulnivalót.
És elég lett az ismétlődésekből.

És most rendet szeretnél tenni magadban,
hogy a következő kapcsolatod valóban működő lehessen.

Felismerted – kiszálltál.
Elindul a gyógyulás fázisa.

Ilyenkor gyakran keveredik a megkönnyebbülés azzal a bizonyos
„te jó ég… mi volt ez?” érzéssel.

És a kérdések sorra jönnek:

• Ez valóban velem történt?

• Hogyhogy ezt eddig nem láttam?

• Hogyhogy nem láttam ilyen mélységben?

Azért, mert benne voltál

Amikor egy rendszer része vagy,
nem látod tisztán a működését.

Csak utólag, amikor kilépsz belőle,
kezd kirajzolódni a teljes kép.

És sokszor ilyenkor jön az a felismerés is:
ez sokkal mélyebb volt, mint aminek akkor tűnt.

És lassan az is világossá válik,

• miért tűnt az élet sokszor folyamatos erőlködésnek

• miért teljesítettél a képességeid alatt az életed szinte minden területén

• hogy, miközben igyekeztél „működni”… mennyi lehetőség ment el melletted

Ez a feldolgozás, megemésztés és tudatosítás időszaka

Az elengedés ideje.

Gyógyulsz és közben gyászolsz

Sokaknál ez egy visszavonuló időszak.
Begubózás.

Nem magány, hanem

Egy szükségszerű és egészséges folyamat, amikor
magadra fordítod az energiádat és a figyelmedet.

Mert most erre van szükség.

Ha valóban talpra akarsz állni, meg kell adnod magadnak ezt az időt

A test és az idegrendszer kimerült.
Pihenésre van szüksége.

Ilyenkor nincs többletenergia

• nagy társas életre

• kreativitásra

• vagy új kapcsolatok építésére

Új kapcsolatba fektetni pedig végképp nincs.

Amit sokaknál látok, hogy ezt a visszavonuló – elvonuló időszakot
nem, vagy csak nagyon nehezen tudják megengedni maguknak.

A belső hangok azt mondják:

menni kell – csinálni kell – dolgozni kell – kreatívan teremteni kell

„Elmegy az élet.”
„Kifolyik az idő a kezeim közül.”
„Mi lesz, ha kevesebbet dolgozom?”
„Elmegy az ügyfél.”
„Elúszik a projekt.”
„Elfogy a megtakarítás.”

Szerintem ez nagyrészt abból a társadalmi kondicionálásból ered, hogy

ha nem hajtasz, akkor lusta vagy.

Ha pihensz, ha gyógyulsz,
akkor semmittevő vagy.

Loser.

Én tudod mit mondok erre?

Te magad vagy a kreatív projekt

És az élet, az idő valójában akkor folyik ki a kezedből,
amikor a sebeid begyógyítása nélkül próbálsz továbbmenni.

Mert akkor az élet nem áramlik.

Csak evickélsz.
Erőlködsz.
És nyüglődsz.

Ezért mondom azt:

ebben az időszakban te magad vagy a legfontosabb „projekt”.

Összerakod magad.
Bekötözöd a sebeket.
Gipszet teszel a törésekre.

És időt adsz a testednek és az idegrendszerednek,
hogy meggyógyuljon.

A gyógyulásnak, a testednek és az idegrendszerednek megvan a saját ritmusa.

És az is számít, milyen támogatást veszel igénybe ebben az időszakban.

A következő bejegyzésben

A következő bejegyzésben arról írok, mi következik a „gyógyulási fázis” után –
és mikor jön el a boldog élet ideje.