Annyi történetet hallok nap mint nap.
Most eljött az idő, hogy megosszam a sajátomat.
Egy bensőséges bemutatkozás: honnan jöttem, min mentem keresztül, és miért csinálom azt, amit.
RÖVIDEN ÖSSZEFOGLALVA:
Volt egy sikeres vállalkozásom a szállítmányozásban, majd a testem és lelkem egyaránt jelezte: más útra kell lépnem. Így lettem jógaoktató, majd légzésterapeuta, és ma szexuális-szomatikus coachként kísérem azokat, akik önmagukat keresik – és végre meg is akarják találni.
KICSIT HOSSZABBAN:
A száraz adatok – mint a végzettségeim – megtalálhatók a weboldalamon.
Itt inkább a háttérsztorimat osztom meg veled.
Szállítmányozási vállalkozóból jógaoktató – majd légzésterapeuta – majd a szex, intimitás és párkapcsolat szomatikus edukátor:
Talán még 20 év távlatából is emlékeznek rám néhányan a szállítmányozás világából, mert túlzás nélkül: „nevem volt” a szakmában.
Saját alapítású és vezetésű cégem jól ismert és elismert volt az európai piacon, különösen a német nyelvterületeken.
Jól ment a szekér – ahogy mondani szokták és én valóban elégedett voltam: anyagi háttér, szakmai siker, egy összetartó csapat…
De a testem mást mondott.
Rendszeres gyomorgörcs, pattanásig feszült idegrendszer, türelmetlenség, állandó „nincs időm semmire” rohanás.
A testem jelzett, hogy valami nagyon nincs rendben!
Szerencsére egy jó barátnőm, aki nálam jobban értette ezeket a jeleket, és elvitt egy holisztikus gyógyászhoz, ahol hamar kiderült: a ciklikusságra huzalozott női testemnek túl sok ez a férfias rendszer.Az állandó döntéskényszer, teljesítmény fókusz, határidők, vezetői szerep…
- Lassítanom kell!
- El kell kezdenem VALÓBAN gondját viselnem önmagamnak.
- Alapvető változásokra van szükség!
A holisztikus gyógyásztól egyenes út vezetett a Mantra Alternatív Főiskolára és a Transzperszonális Pszichológia és Légzésintézetbe, ahol négy évig tanultam holisztikus szemléletet, légzésterápiát, a belső gyermek gyógyítását, és először tapasztaltam meg milyen tápláló lehet a hasonló érdeklődésű emberek közössége.
És innen nem volt megállás!
Ismered azt a mondást, hogy csak az első lépést nehéz megtenni..többi már jön magától?
Velem is ez történt! A Mantra főiskola és Légzésintézet után a dolgok szinte maguktól haladtak.
Egy ismerősön keresztül Indiába vezetett az utam, Satya Sai Baba ashramjába, ahol elkezdtem megismerkedni a meditációval, a zene és az ének gyógyító erejével.
Az első 6 hetes látogatásom legmeghatározóbb élménye az volt, hogy a boldogsághoz valójában nagyon kevés is elég.
- Egy tiszta, rendezett otthon.
- Biztonság
- Egészséges étel.
- Jó, támogató környezet.
Ez az élmény annyira mélyen hatott rám, hogy hazatértem után, elkezdtem tudatosan egyszerűbben élni. Odafigyelni arra, mire van ténylegesen SZÜKSÉGEM és mire csak VÁGYOM.
Megváltozott a kapcsolatom az ételekkel, az éttermekkel.
Már nem vágytam minden cipőhöz passzoló táskára. Szinte nevetségesnek láttam, hogy egy tíz fős családot is kiszolgálna a háztartásom.
Már nemcsak ÉRTETTEM, hanem TAPASZTALATBÓL TUDTAM, hogy az anyagi jólét nem egyenlő a belső békével….és hogy nekem a belső békéhez valami egészen másra van szükségem, mint amit addig ismertem.
Újabb 5 éven és számos india látogatáson voltam túl, amikor már nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt az egyre erősödő belső hangot, ami erre a kettőségre hívta fel a figyelmem:
a szállítmányozó vállalkozónő…reggeltől estig az irodában…ügyfeleket szolgálva …alkalmazottakat vezetve…pénz és teljesítmény fókuszban…
és a másik a lelki mélységet kereső és egyre inkább megtaláló, csendre és tartalmas kapcsolódásokra vágyó és az élet értelmének megértésére vágyó nő…
Éreztem, ahogy az olló egyre jobban kinyílik, és nekem ugrálnom kell a szerepek között…és nem láttam azt, ahogy ezt a kettőt ötvözni lehetne.
Szerencsére megint egy barátnő nyúlt utánam avval, hogy bemutatott egy jóga típust, amit lelkesen el is kezdtem tanulni, órákra járni, majd ellátogattam a Thaiföldi székhelyű jógaiskola központjába.
Annyira tetszett és megérintett ez a jóga (hatha alapú tantra jóga), és a jógikus életforma, hogy beiratkoztam egy tanárképző oktatásra.
Őszintén mondom, hogy én csak hobbi – amolyan másodállás- szinten gondoltam jógát oktatni amikor erre képzésre jelentkeztem.
Gondoltam: megtartom a szállitmányozási vállalkozást, és mellette a lelki örömökért és mélységért majd jógát is oktatok.
Nem számítottam arra, hogy az addigra már nagyra nyílt olló egyszerűen szétesik és a 3 hónapos bentlakásos jógaoktatói képzés után elengedem a szállítmányozást, és Thaiföldre költözöm „önmagamat megismerni”.
Talán újabb 5 év telt el, mire tényleg megértettem: valójában mindig is önmagam megismerése volt a vágyam. (utólag visszanézve mindig okosabb az ember, ugye?)
Akkor, a költözés idején csak annyit éreztem: mennem kell, mert a lelkem haldoklik abban a felszínes, pénztermelő–túlélő üzemmódban, amiben annyi városi ember él.
Hiába próbált visszatartani a környezetem kritikával, félelmek keltésével, értetlenséggel — én mentem.
Bezártam a céget, eladtam az autóm, kiadtam a lakásom, bedobozoltam mindent… és mentem.
Lelkesen. Félve. Bizakodva. Reménykedve.Bele is ismeretlenbe.
Általában, amikor megemlítem, hogy Thaiföldön élek, és azon belül is egy fehér homokos tengerpartú, pálmafás szigeten, a legtöbben azt mondják: “dejóóó neked!” Hogyan csinálod? Mit csinálsz ott?
Mert amikor én 2011-ben odaköltöztem, a digitális nomádság még nem volt elterjedt.
Sokan azt mondták rám, hogy én bőröndből élek! Pedig csak digitális nomád voltam — csak akkoriban még neve sem volt a dolognak.
Azóta már azt is megértettem, hogy én a pioneer archetípusba tartozom. Mindig 5-10 évvel a mainstream előtt járok. Így volt ez a nomad életmóddal és légzésterápiával is.
Leonard Orr-tól, a Rebirthing Breathwork alapítójától tanultam a technikát egyik könyvének hatására. Ez is olyan elhívás volt, mint a thaiföldi jógasziget. Az egyik könyve olyan mély hatással volt rám, hogy tudtam: ettől az embertől szeretnék tanulni. Így lettem az első Rebirthing Breathwork tanuló, majd tanító a szigetemen — rengeteg nemzetközi tanítvánnyal, workshopokkal, egy saját fejlesztésű 6 hetes trénerképző programmal, külföldi tanitási meghivásokkal Kínába, Angliába, Ausztráliába.
Mára már a csapból is a légzésterápia (breathwork) folyik a világon mindenhol.
Talán te is találkoztál már vele, ha máshol nem Online.
Visszatérve Thaiföldhöz, jónak hangzik a trópusi sziget, a tengerpart, az örök nyár és a kismotor, de kilépni az anyaországból, és egy másik kontinensre költözni, ott új életet teremteni, olyan volt, mint egy turbó önismereti folyamat.
Az ember összes ismert és ismeretlen félelme, egzisztenciális biztonsága, „törzsi” családi hovatartozása, szociális környezete — minden változik, megkérdőjeleződik, más megvilágításba kerül.
Ilyenkor az ember gondolkodása, hitrendszere és érzelmi világa olyan tempóban tágul, olyan mély rétegek mozdulnak meg, és olyan kihívásokkal szembesül, hogy néhány év alatt még én sem ismertem magamra.
A másik gyakori kérdés, amit fel szoktak tenni, hogy ha ennyire jól ment a légzésterápia, miért hagytam abba?
És egyáltalán – hogyan kerültem a jógából a légzésbe?
A második kérdésre egyszerűbb válaszolni, úgyhogy kezdem is ezzel.
Amikor párhuzamosan tanítottam jógát és légzésterápiát, éreztem, hogy a légzésben valami más történik.
Mintha kinyílt volna bennem egy másik dimenzió.
Áramlott belőlem az intuitív vezetés, egy olyan mélység és jelenlét, ami a jógában nem volt jelen. Ez volt a női világ: érzékelő, megengedő, bölcs, mélyen kapcsolódó.
A légzésterápia volt „az én utam”.
Ebben tudtam kiteljesedni, a legtöbbet adni.
Talán ezért is épült olyan gyorsan és gördülékenyen a praxisom.
Biztosan hallottad már te is azt a mondást, hogy ha valami tényleg a te utad, akkor támogatott. Gördülékeny. Mintha az egész univerzum a sikeredre játszana össze.
Na, velem pontosan ez történt!
És most visszatérve az első kérdésre:
Valójában nem hagytam abba a légzésterápiát.
Csak már nem az a tevékenységem központi témája és legfőbb eszköze.
Kitágult a munkám.
Kitágult a látásmódom.
Egyrészt azáltal, hogy 2018-ig több száz egyéni kezelést, kisebb-nagyobb workshopot, és számtalan 6 hetes tréninget tartottam, másrészt a saját belső fejlődésem által.
Elvégeztem egy 1 éves, angol nyelvű szex, intimitás és párkapcsolati tantrikus, holisztikus, szomatikus coaching képzést…
…belemélyedtem a klasszikus és szexuál-tantra tanításaiba…
…résztvettem hard-core elvonulásokon indiai nagymestereknél — akik aztán kipasszírozták belőlem a szuszt is, de… tágították az elmémet.
2019-től kezdtem érezni, hogy a légzésterápia már szűk nekem.
Valami többet akartam adni.
Ugyanúgy, ahogy egykor a szállítmányozás is korlát volt számomra, most a légzésterápiában is éreztem a saját és a módszer határait.
Túl sok volt benne a trauma fókusz.
Túl kevés a megoldás.
Túl sok a múlt feldolgozásának vágya…
Ahelyett, hogy a jövő felé haladtunk volna.
Félre ne érts! Szép és jó a trauma feldolgozása! Fontos, és anélkül nem megy a boldog jövő megteremtése…
De nem mindegy, mire fókuszálunk.
Mert amire fókuszálsz, azt táplálod.
A trauma rezgése egészen más, mint a boldog jövőé.
És a trauma rezgése nem vezet át automatikusan a boldog jövő rezgésébe.
Ez a két út nem keresztezi egymást.
Párhuzamosan futnak.
Van egy pont, amikor át kell lépni — vagy akár ugrani — az egyikből a másikba.
És onnan, a boldog jövő útjáról visszanézni a múlt sérüléseire, és onnan gyógyítani.
Nagyobb tudatossággal. Rálátással.
Nem elfelejteni vagy elfojtani.
Hanem integrálni.
Így ugrottam én is át a szex, intimitás és párkapcsolati coachingba ahol az öröm, a vágy, a kiteljesedés, a jövő a fókusz.
Ehhez persze gyakran felszínre jönnek a gyógyítandó traumák. De már nem az a fókusz.
És ilyenkor továbbra is használom a légzést, csak már nem önmagáért, hanem egy sokkal tágabb rendszer részeként az örömteli, élettel teli jövő szolgálatában.
És végül…
tényleg csak az első lépés a nehéz.
A többi már magától jön…
És nincs megállás..csak kövesd a saját érzéseid, a tested bölcsességét, az intuiciódat.
Chandra
U.I.:
Ha te is érzed, hogy a régi rendszer már nem táplál, de nem tudod, hogyan lépj ki belőle – akkor talán nem véletlen, hogy most olvasol. Ismerj meg, kapcsolódjunk.
Keress meg emailben: [email protected]
